Kalocsai hímzés
A kalocsai hímzés szabadrajzos, kevert öltési módokat szabadon felhasználó hímzésfajta. Leggyakrabban virágmotívumokat használnak – gyöngyvirág, tulipán, rózsa, liliom, szegfű, nefelejcs, árvácska, rozmaring és a levélfajták különböző változatai -, közel állnak a naturalizmushoz. Az apróbb és nagyobb virágokból kompozíciós egységet alkotnak.
A hímzés kezdeti formája a XIX. század utolsó harmadában még kevés színt használt (fehér, fekete, majd piros és kék), színesedni az 1920-as években kezdett, ma 27 színű, gyári színezett fonallal dolgoznak.
A hímzés leggyakrabban töltöttvarrással és a lyukhímzéssel készült. Ma kézzel varrják a színes fonallal a virágmotívumokat, géppel készül a térkitöltő elemek áttört hímzése, az úgynevezett “riselin” varrás.
A hímzés erőteljesen jelent meg a kalocsai – elsősorban női – viseleten. Színesen hímzettek voltak a különféle fejdíszek, a mellényszerű pruszlik különböző formái. Csipkével vagy lyukvarrással díszítették az egyes fehérneműket, az ingvállakat és az alsószoknyákat.
Ez a színes, naturális növényi motívumokat használó népművészet azonban nem csak a hímzésben él – sőt, egyes elemei, a faragott bútor, a díszített cserépedények és a pingálás (falfestés) korábban megjelentek. A falfestés motívumait a XX. században edényeken, porcelán használati tárgyakon is alkalmazni kezdték.
